A polgári magyar állam központosított közbiztonsági testülete a Magyar Királyi Csendőrség, amely a vidéki közbiztonság megszilárdításában játszott elévülhetetlen szerepet. A szocializmus idején példátlan megtorlás várt a csendőrökre, a kommunisták még a háború előtt nyugdíjba vonulókat is üldözték, a propagandának köszönhetően pedig a testület az SS-szel, illetve az ÁVO-val került egy szintre. 1945-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány minisztertanácsi rendeletben felszámolta a csendőrséget, azonban Európa más államaiban, például Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban nem szűnt meg a működése, mivel ezekben az országokban a polgári államrend továbbra is fennmaradt. 1990-es években ugyan megtörtént a csendőrség egyes tisztjeinek jogi rehabilitációja, de a rendvédelmi szerv történeti kutatásában helyrehozhatatlan károk keletkeztek, sok anyagot megsemmisítettek. A testület tagjainak legfontosabb jellemzői a felkészültség és a szellemi erő, az állomány válogatottsága, a hazaszeret, a testületi szellem és a kifogástalan megjelenés. A rendvédelmi szerv estleges hibája ellenére is a magyar történelem része. Célunk a konferenciával, hogy nagy szaktekintélyű elóadóink segítségével minél világosabb képet tárhassunk az érdeklődők elé.