Nincs március Petőfi nélkül

A Csemadok az előző évekhez hasonlóan Pozsonyban, a Medikus-kertben tartotta meg központi ünnepségét március 15-én. Petőfi Sándor szobránál a pozsonyi és környékbeli magyarok emlékeztek, a szenciek szervezett busszal érkeztek az ünnepségre.
Jégh Izabella, a Csemadok Városi Választmányának elnöke üdvözlő szavaiban Várnai Zseni Petőfi márciusa című versét idézte a pozsonyi megemlékezésen. „Nincs március Petőfi nélkül, idő és költő egybeforrt, benne sűrűsödött, benne robbant mind, ami forralta a bort, az ő szavára várt a nép és élesítette a kaszát, abban a dicső márciusban ő jelentette a hazát.” Jégh Izabella szerint ez így is van, hiszen a szabadságharctól elválaszthatatlan Petőfi Sándor személye.

Az ünnepi megemlékezésen a magyarbéli Bognár László Sillye Jenő: Szállj dalom című szerzeményét énekelte, majd Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója mondott ünnepi beszédet.
„Áder János, Magyarország köztársasági elnöke említette egyik ünnepi beszédében, hogy az 1848. március idusának első évfordulóján, vagyis 49. március 15-én, Kossuth Lajos épp a szabadságharc fővezéreivel való találkozásra utazott. Közben levelet írt feleségének, melyben ez áll: „Hogy tulajdonképpen mit ünnepelnek március 15-én, midőn egy kis pesti lármánál egyéb nem történt, azt én nem tudom.”

Nekünk, akik el se tudjuk képzelni e napot kokárda, Nemzeti dal és a 12 pont felidézése nélkül, már-már szentségtörésnek tűnik ez a Kossuthi kérdés. Azért olykor-olykor, főleg így tavaszi rügyfakadáskor, érdemes feltenni magunkban a kérdést, mit is ünneplünk mi március 15-én?” Molnár Imre feltette a kérdést: miért maradhatott ez a szent nap akkor is ünnep, mikor betiltották, mikor el akarták hallgatni. Sokakat éltetett a magyar szabadság vágya, ez a reménység, az új haza megalkotásába vetett hit az, ami ünneppé varázsolja március 15-ét.

Az ünnepi beszéd és a koszorúzás után Molnár László Reményik Sándor: Az Ige és Totth Jenő: Akármi jő, emlékezünk című versét szavalta, majd Bognár László elénekelte a Nemzeti dalt. Az ünnepség végén felhangzott a Himnusz, amelyet a közönség a székesfehérvári Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola és Gimnázium Kórusa közreműködésével énekelt. (NT)

forrás: felvidek.ma