Szombathelyi Polgári Esték – Jankovics Marcell

A Szombathelyi Polgári Estéken Dr. Hende Csaba beszélgetett a kiváló rendezővel.

Nem mindennapi élményben lehetett része azoknak, akik ellátogattak az ŐrvidékHázba kedden kora este. A Szombathelyi Polgári Esték vendége Jankovics Marcell rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész, író és politikus volt, aki rendhagyó módon egy általa illusztrált könyvet is bemutatott.

Ez a Pete György kiadásában megjelent Sebestyén Gyula: Gesta Hungarorum – A magyar hősmondák öt könyve, ami egy 1925-ös “vég nélküli alexandrinusokban megírt mű”, ami kissé délibábosnak tűnhet, de bemutatja azt, hogy mi magyarok mit szívtunk magunkba a világból. Helyenként ugyan képzeletbeli történelmet ír – nagyjából a honfoglalásig tart ez a rész -, de begyűjti azokat a nagy kultúrákat, amik hatottak ránk a történelmünk során.

“Jankovics Marcell élete egy regény, mondhatnám, egy családregény, mert tessék azt elképzelni, hogy a nagypapájának a nagypapája, Kossuth Lajos sógora volt. Amikor megtudtam ezt a tényt, megértettem, hogy a nagyon rövidre szabott önéletrajzodban miért foglal el négy a pontos felsorolása, hogy hol, mikor és hányszor ért az a megtiszteltetés,  hogy március 15-én ünnepi beszédet mondhattál” – konferálta fel azt est vendégét, Dr. Hende Csaba, Szombathely országgyűlési képviselője.

A jég alól kihalászható emlékekből írta meg Jankovics Marcell a Lékiratok című könyvét, ami 19 éves koráig mutatja be nem mindennapi életét, hogyan jutott el apja koncepciós perétől, a kitelepítésen át a Pannónia Filmstúdióig.

“Gyerekkoromban hamarabb rajzoltam, mint írtam, és talán 46-ban oda jutottunk, hogy apámnak volt annyi pénze, hogy renováltatta a lakásunk – miután a háztulajdonos meglógott, az államosított épületet pedig a kutya sem akarta felújíttatni -, volt belövés is rajta, a bútorokban is voltak repeszek, a gyerekszobán nagyobb luk volt, mint az ablak. Szóval, amikor sikerült renováltatni, volt akkora becsületem a családban, hogy megengedték, hogy festés előtt telefirkáljam a falakat, a másik pedig az, hogy én dönthettem el, hogy melyik szoba milyen színű legyen” – vallott a háború utáni évekről Jankovics Marcell.

A falra pedig a Szabad Száj című vicclap Rákosi, Szakasits és a korabeli politikusok karikatúrái kerültek, aminek a kőművesek hírét vitték, és a munkák miatt nyitva lévő lakásból hamarosan zarándokhely lett.

Később kiderült, hogy Jankovics Marcellnek különleges affinitása van a gyerekekhez, annak ellenére, hogy a rajzfilmjei főleg a felnőtteknek szólna, de az 1982-es Fehérlófia és a 2002-es Ének a csodaszarvasról című filmek a kicsik körében hatalmas sikert arattak. A rendező ezt azzal magyarázza, hogy a művész pályán mozgó embereknek “sohasem nő be igazán a feje lágya”.

De szó esett a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban folytatott tanulmányokról, ahol nagyon szigorúak voltak, persze esélyük sem volt arra, hogy hibázzanak, a hatalom árgus szemmel figyelte az intézményt. De, ez az egyik közös pont Szombathellyel is, vagyis Szent Márton, aki vagy Pannonhalmán, vagy Szombathelyen született. Számtalan díja közül pedig a Szent Márton-díjára a legbüszkébb Jankovics Marcell, pedig többek közt megkapta az Arany Pálmát is.

Forrás: frisss.hu