Sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi Zsigmond 1898. január 23-án született Nagyváradon. Ükapja Széchényi Ferenc, a Nemzeti Múzeum alapítója, dédapja Széchenyi Lajos, a „legnagyobb magyar”, Széchenyi István testvére, apja Széchenyi Viktor földbirtokos, Fejér Vármegyei főispán volt.
Húszas éveinek elejére a vadászat megszállottja lett. Gyermekkori álma teljesült, amikor 1927 tavaszán Almásy Lászlóval (megj.: Az angol beteg c. film főhőse) együtt Szudánba mehetett.
Bejárta a fél világot, kilencszer volt Afrikában, de megfordult Indiában és Alaszkában is. Széchenyi Zsigmond vadásztörténeteit és megfigyeléseit 14 könyvben írta meg, ami már önmagában véve is rendkívüli írói teljesítmény lenne, de mindezt olyan formában, stílusban, tudással, humorral és tartalommal tette, hogy méltán nevezheti az utókor a „hazai vadászati irodalom aranytollú krónikásának”, illetve „a vadon poétájának”. Művei több mint 50 kiadásban, összesen több mint másfél milliós példányszámban jelentek meg, nem csak magyarul, hanem hét további nyelven is.
Mindemellett kiváló fotóművész is volt, könyveit igen gazdagon illusztrálta, valamint elkészítette a vadászati szakirodalom bibliográfiáját is, részt vett a Természettudományi Múzeum 1956-ban elpusztult Afrika-gyűjteményének pótlásában.
