Különleges előadást láthattak mindazok, akik elfogadták az Őrvidék Ház meghívását A Tejút lovasa című színelőadásra. Csengey Dénes író, a rendszerváltó nemzedék egyik kiemelkedő alakjának monodrámája, Gergye Rezső rendezésében, Bajor János főszereplésével mindannyiunkban nyomot hagyott.
Az Őrvidék Ház dísztermében kialakított jelképes katonai sátorban vagyunk, mivel Zrínyi tábort üt a még égő vár mellett, amit korábban maga építtetett a török ellen, de a császári hadvezér, Montecuccoli veszni hagyta, és a törökök július 7-én felrobbantották. Zrínyi a sátrában vívódik: a hazát fenyegető kettős veszedelem miatti aggódását közvetíti az Úrnak. Az előadásban a császárhoz feltétlenül hű Zrínyi levélben fordult az uralkodóhoz, amelyet kétségek között kezdet fogalmazni. Az uralkodóhoz való hűség megkötötte a kezét abban a cselekedetben, amit a nemzete szolgálatára tehetne. A lelki-szellemi vívódása ezért van. Végül úgy döntött, hogy ő nem hazudhat, azt kell tennie amit a népe követel tőle még az uralkodója ellenében is. Istennel való perlekedése és lázadása zajlott a dráma következő szakaszában, melyben lelkileg és testileg is összeomlott és próbálta meggyőzni a mindenhatót, hogy nézzen körül itt e földi, magyar valóságban. Magánélete kudarcait is újra éli a sátorban, amelyek abban erősítik, hogy át kell lépnie a fia holttestén és szerelme halálán és menni kell tovább a küzdelembe. Szerelme haldokolását felidézve emlékezik a z orvos szavaira, aki a szív jobb és bal kamrájának együttes dobbanását hangsúlyozza az életben maradáshoz. Pázmány tanításait ehhez hasonlítva érti meg, hogy katolikusoknak és reformátusoknak együtt kell munkálkodni a nemzet felemelkedésén. A gondolat mai állapotainkra való áthallása erőltetés nélkül érthető.
Fellázad a császár ellen és az öngyilkosság gondolatáig is eljut, de a kettétört kardcsonkkal nem tudja megát megölni, ami az jelenti számára, hogy bízik benne az Isten, és szüksége van nemzetének Zrínyi Miklósra. A monodráma végén Zrínyi a császár arcképét nézi, és kardot ránt ellene, de döbbenten látta, hogy a kezében csak a fegyver csonkja volt.
A darabnak áthallása van a mai korra is. Van benne egy kis misszió is, mert ma nagyon kellenek a hősök, és Zrínyi példakép lehet.
Ha a nézők csak egy kicsit is emelkedettebben mentek el, és megmaradt legalább egy mondat, akkor elértük a célunkat. Fontosnak tartom az ilyen mondatok, mint például: „Ha egy nemzet megmaradása a tét, akkor nem szabad meghátrálni a lehetetlen előtt.” Vagy ha Zrínyi sátra Csengey sátra Lakitelken: „Ez a sátor itt a teljes Magyarország, nem túl nagy, de elfér benne mindenki, akinek még jelent valamit ez a szó, szabadság.” A darabban benne van Csengey Csoóri Sándorral való kapcsolata is, neki szól az ajánlás, és őt idézi ez az utalás is: „Fegyver legyen ez is a kézben, a toll” – vélik az alkotók.
