Vitéz Somogyváry Gyula volt országgyűlési képviselő, rádióigazgató, méltatlanul száműzött és elfeledett magyar író, költő halálának 70. évfordulója alkalmából felelevenítettük életét és munkásságát versein és prózáján keresztül. Közben megismertük a XX. századi magyar történelem első ötven vérzivataros, viharos időszakát.
1895. április 21-én Freissberger Gyulaként született a Sopronhoz közeli Füles (Nikitsch) őrvidéki településen. Nevét az 1929-es vitézzé avatását követően magyarosító Somogyváry Gyula emlékezetét napjainkban kevés helyen őrzik, holott a XX. századi totális diktatúrákkal szembeni kiállása, valamint a pályája csúcsán – a két világháború közötti időszakban – alkotói munkáját övező rendkívüli népszerűsége okán méltó arra, hogy előkelőbb helyet foglaljon el közemlékezetünkben.
Aki a Gestapo és az ÀVH figyelmét is felkeltette, csak igaz magyar ember lehetett!
Az 1920-as évekre sorra jelentek meg verseskötetei, drámái, regényei. „Hűség” című drámája a „rongyos gárda” hőseinek állított emléket, és Sopronban is telt ház előtt játszották. Soproni témájú regényei az „És mégis élünk”, és „A város meg a sárkány”.
A kétrészes irodalmi est narrációjából ismerhettük meg az író életútját a gyermekkortól a háborúkon és a fogságokon keresztül haláláig. Az egyes életeseményeket verseivel illusztrálták a versmondók, a költőt Papp Attila színművész személyesítette meg. A nagy átéléssel előadott versek, a zenei kísérettel megszólaló Himnusz, Székely himnusz, Erdély induló és a Szózat lélekemelő, maradandó élmény volt minden jelenlevő számára.
Különleges találkozás színhelye is volt ez a rendezvény, ahol 3 nagy irodalmi személyiség 4 leszármazottja is találkozott. Az eseményen ugyanis jelen volt Somogyváry Balázs, az író dédunokája, Kazinczy Péter és Kazinczy Ferenc Kazinczy-leszármazottak, valamint Vadnay Zsuzsanna Berzsenyi-leszármazott is.
