Előadónk, Roskó Mária nyugalmazott magyartanár évtizedek óta kutatja Petőfi soproni tartózkodásának emlékeit, s tanította a veseinek, munkásságának szeretetére Sopron fiatalságát szintén évtizedeken át.
Költőnk életének Sopronban töltött rövid időszakának részletezését tartalmazta az előadás, melyből többek között megtudhattuk: Alexander Petrovics 1839. szeptember 6-án beöltözött a 48-as Gollner-gyalogezred egyenruhájába. Férfiasan tűrte a katonaélet gyötrelmeit. Enyhülést csupán a „diáktanyán”, a Hosszúsor 9. (mai Rákóczi utca 9.) alatt talált, amikor szabadidejében meglátogatta a líceumi barátait. Olvasnivalót a líceumi könyvtárból Páde Albert és Fabricius Endre kölcsönzött neki. Atyai jóbarátja Schätzel Mihály, nyugalmazott jogtudós volt, vendégül látta a „faköpönyegben” Horatiust olvasó katonát, sőt a könyvtárából könyveket is adott neki olvasásra.
1840. február 18-án engedély nélkül részt vett Liszt Ferenc hangversenyén, büntetésül kurtavasra verték. 1840 márciusában Petőfi századát Graz felé útnak indították, a gyakorlatok alatt szervezete teljesen legyengült, Zágrábban megkapta az obsitot 1841 februárjában. Visszatért Sopronba, s pár nap múlva Pápára gyalogolt.
Sopronban írt versei: Bosszú, Első szerelem, Az őrágyhoz.
Soproni emlékei: Emléktáblák: Halász utca 25. Halászlaktanya; Petőfi tér, postaház; Rákóczi utca 9. diáktanya; Petőfi Sándor Általános Iskola, Petőfi Színház, Petőfi-szobor, Petőfi-terem.
Rendezvényünkkel Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója előtt tisztelegtünk.
